Érdekes, hogy mi nehezítheti meg az esküvőszervezést. Mostanában kezdem igazán átérezni annak az igazságát, miért kell a lehető legkevesebbre limitálni a menyasszony "esküvő pornó" adagját. Félreértés ne essék, itt nem korhatáros művészmunkákról van szó, a kifejezés az interneten, a magazinokban, és gyakorlatilag mindenütt felbukkanó "ajánlatokra" vonatkozik.
Ugyanis amint kialakult egy tervünk, hogy hogyan is legyen az egész, amint döntöttünk valamely részletet illetően, egy-egy ilyen kép vagy javaslat hatására teljesen el tudunk bizonytalanodni. És ezt ki is használják a különböző szolgáltatók.
Velünk is érdekes dolog történt. Mivel a helyszínt nagyon fontosnak tartottuk, igazán szép helyet néztünk ki. Arra gondoltunk, a környező természeti szépségek jól kiegészítik majd a mi egyszerű díszítőelemeinket, ezzel elérve a harmonikus összhatást, amely majd nem lesz sem kopár, sem pedig túlzottan "olcsó". Ehhez a hangulathoz pompásan illettek volna a kerti virágok vidám rendezetlenségét sugárzó díszítőelemek és az általunk válogatott zenék. Csakhogy.
Megláttuk a Báltermet. Erről Láár András remeke jut eszembe, és hát valami hasonló történ velünk is. Nem valami csillogó, gigantikus csillárcsodákkal és aranyozással díszített helyiségre kell itt gondolni, a terem szépsége éppen az egyszerűségében rejlik. Szerelem volt első látásra, és ezt a szervező hölgy is tudta. Fel is ajánlotta nekünk a Báltermet, nagyon jutányosan, amit elfogadtunk és ezzel átléptünk egy másik világba. Egyszersmind az összes határunkat is átléptük.
Néha még most sem tiszta előttem, mi történt. Olyan volt minden, mint valami tiniszerelem, ahol a realitás talaja picinyke szigetnek látszik csak az érzelmek óceánja fölött rózsaszín felhők közt repkedők szemében. De nem úszhat el így a mi természetes esküvőnk!
Hiszen itt nem arról van szó, hogy anyagi források hiányában belenyugodtunk, hogy nekünk ilyenünk lesz. Ahány tradícionális esküvőt láttam, mindig megfogadtam, hogy na, az enyém nem ilyen lesz. Egyszerűen más dolgokat tartok fontosnak. A párom ezt úgy fogalmazza meg, hogy amit nem szeretnénk, arra nem költünk. Nagyon drága minden egyes apróság, ha esküvőről van szó, és a legtöbb esküvőkön "szokásos" dolog nekem csupán szimpla pazarlás. Nade akkor most mi lesz a Bálteremmel?
A nehézség abban rejlik, hogy nem maga a Bálterem növelné a költségeinket, hanem azok a változtatások, amik az új helyszínnel járnak. Bár még mindig nem tradícionális megoldásokban gondolkodunk, egyértelmű, hogy vannak pluszköltségei a döntésünknek. És nem is az a legnagyobb nehézség, hogy az eredeti költségvetésbe hogyan férnek majd bele ezek a változások. Számomra a legnagyobb kérdés az, hagyjuk-e, hogy az esküvő veszítsen különlegességéből, természetességéből.
Nem kényszerből döntöttem a természetes esküvő mellett. Nyilván ha több pénz állna rendelkezésemre, hozzá tudnék tenni még egy fogást a menühöz, vagy besegíthetnék a húgomnak a ruhavásárlásba. De a tény megmarad: én mindig olyan esküvőről álmodtam, ahol nincs min izgulni, ahol minden összhangban van a természettel, és ahol mindenki fesztelenül jól érzi magát.
És nem engedek az álmaimból.
Utolsó kommentek