Természetes Esküvő

Érdekes, hogy mi nehezítheti meg az esküvőszervezést. Mostanában kezdem igazán átérezni annak az igazságát, miért kell a lehető legkevesebbre limitálni a menyasszony "esküvő pornó" adagját. Félreértés ne essék, itt nem korhatáros művészmunkákról van szó, a kifejezés az interneten, a magazinokban, és gyakorlatilag mindenütt felbukkanó "ajánlatokra" vonatkozik.

Ugyanis amint kialakult egy tervünk, hogy hogyan is legyen az egész, amint döntöttünk valamely részletet illetően, egy-egy ilyen kép vagy javaslat hatására teljesen el tudunk bizonytalanodni. És ezt ki is használják a különböző szolgáltatók.

Velünk is érdekes dolog történt. Mivel a helyszínt nagyon fontosnak tartottuk, igazán szép helyet néztünk ki. Arra gondoltunk, a környező természeti szépségek jól kiegészítik majd a mi egyszerű díszítőelemeinket, ezzel elérve a harmonikus összhatást, amely majd nem lesz sem kopár, sem pedig túlzottan "olcsó". Ehhez a hangulathoz pompásan illettek volna a kerti virágok vidám rendezetlenségét sugárzó díszítőelemek és az általunk válogatott zenék. Csakhogy.

Megláttuk a Báltermet. Erről Láár András remeke jut eszembe, és hát valami hasonló történ velünk is. Nem valami csillogó, gigantikus csillárcsodákkal és aranyozással díszített helyiségre kell itt gondolni, a terem szépsége éppen az egyszerűségében rejlik. Szerelem volt első látásra, és ezt a szervező hölgy is tudta. Fel is ajánlotta nekünk a Báltermet, nagyon jutányosan, amit elfogadtunk és ezzel átléptünk egy másik világba. Egyszersmind az összes határunkat is átléptük.

Néha még most sem tiszta előttem, mi történt. Olyan volt minden, mint valami tiniszerelem, ahol a realitás talaja picinyke szigetnek látszik csak az érzelmek óceánja fölött rózsaszín felhők közt repkedők szemében. De nem úszhat el így a mi természetes esküvőnk!

Hiszen itt nem arról van szó, hogy anyagi források hiányában belenyugodtunk, hogy nekünk ilyenünk lesz. Ahány tradícionális esküvőt láttam, mindig megfogadtam, hogy na, az enyém nem ilyen lesz. Egyszerűen más dolgokat tartok fontosnak. A párom ezt úgy fogalmazza meg, hogy amit nem szeretnénk, arra nem költünk. Nagyon drága minden egyes apróság, ha esküvőről van szó, és a legtöbb esküvőkön "szokásos" dolog nekem csupán szimpla pazarlás. Nade akkor most mi lesz a Bálteremmel?

A nehézség abban rejlik, hogy nem maga a Bálterem növelné a költségeinket, hanem azok a változtatások, amik az új helyszínnel járnak. Bár még mindig nem tradícionális megoldásokban gondolkodunk, egyértelmű, hogy vannak pluszköltségei a döntésünknek. És nem is az a legnagyobb nehézség, hogy az eredeti költségvetésbe hogyan férnek majd bele ezek a változások. Számomra a legnagyobb kérdés az, hagyjuk-e, hogy az esküvő veszítsen különlegességéből, természetességéből.

Nem kényszerből döntöttem a természetes esküvő mellett. Nyilván ha több pénz állna rendelkezésemre, hozzá tudnék tenni még egy fogást a menühöz, vagy besegíthetnék a húgomnak a ruhavásárlásba. De a tény megmarad: én mindig olyan esküvőről álmodtam, ahol nincs min izgulni, ahol minden összhangban van a természettel, és ahol mindenki fesztelenül jól érzi magát.

És nem engedek az álmaimból.

Biztosan Ti is rengeteg helyen láttátok már azokat a hihetetlenül gyönyörű és elképzelhetetlenül olcsó ruhákat, amikből annyi van manapság az interneten.

Általában műtermi fotókat látunk a honlapokon, varázslatos ruhakölteményekről, amelyek mellett 50-300 dolláros árak villognak. Semmi szarkazmus, ez az igazság. Egy része. Mert aki tovább böngész, megtalálja az oldalon a "We are Chinese dress maker company, make beautiful dress for you" cégleírást is. De miért lenne az baj, ha Kínából rendel az ember (lánya) esküvői ruhát? Igaz, hogy szegény varrónők éhbéren dolgoznak, dehát ha valakinek kis költségvetésből kell esküvőt szerveznie, akkor már mindjárt tegyen is le a szép ruháról?

Mert a ruhák bizony drágák manapság. Néha olyannyira, hogy szegény menyasszony tényleg ott tart már, hogy lemond álmai hercegnőruhájáról. Hátmég azok a ruhák, amelyeket ezeken a honlapokon találunk -- mármint eredetiben. De akkor hogy lehet, hogy a "koppintott" változat ilyen olcsó? A honlap szerint azért, mert nem tartanak fenn szalont, helyi anyagokból helyi szakemberek varrják a ruhákat. Ez mind szép és jó. De az 50 dolláros anyagköltséget is keveselném...

Na, hát utánanéztem a dolgoknak, és jelentem, IKEA-szerű üzletfelfogással állunk szemben. Ami nem baj, csak jó, ha az ember tisztában van vele. Svájcban, ahol élek, a svéd bútorcéget nagyon olcsó és lenézett minőségnek tartják, de ugyebár mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor nem 100 évre vesz milliósnak kinéző bútort, és az ár igenis számít.

Hát erre hasonlítanak ezek a cégek is. Ők is követik a divatot, a legújabb tervezői katalógusokból vannak fent képek a honlapjukon, és az üzleti modell is hasonló. Szombatonként rengetegen vannak az itteni IKEÁban, és nem hiszem, hogy mind üres kézzel megy haza (nem egy igazi családi program az ott tolongás...). Igazából erre épít a cég, hogy a nem túl gyönyörű (noha az egész lakás azzal van tele! ;)), olcsón nagy számban rendelkezésre álló darabokat sokan veszik, az esetleges minőségi problémák ellenére. Ha valaki nagyon reklamál, mindent (tényleg mindent!) szó nélkül cserélnek, nagyon kedvesen.

A kínai esküvőellátók hasonló filozófiát követnek. Ha valaki egyszerű ruhát választ, legtöbbször nagyon elégedett. Aki sokat rájuk telefonál, e-mailen követi a folyamatot, szintén pozitívan nyilatkozik később. A többiek pedig néha borzalmas, igazi kínai-piaci esküvői ruhákkal "gazdagodnak". Aztán lehet reklamálni, visszaküldeni, stb. De ugye a legtöbb esetben több a postaköltség, így a menyasszony inkább nem tölti ezzel amúgy is kevés idejét.

Szóval most "vedd", vagy "ne vedd" a dolog? Ha hazárdjátékos vagy, mindenképpen vedd. Ennyit talán megér, akkor is, ha nem jól sül el. Ha van rá elég időd, vedd. Mert ha le tudod követni őket állandóan, akkor nem vernek át. (Érdemes fotókat kérni a készítés során!) Ha egyszerű ruhát választasz (nincs sok díszítőelem) és pontosan le tudod írni minden részletében, hogy mit szeretnél, vedd. Mondom, hátha összejön.

Ha csak kattintani akarsz, beütni az adataidat, fizetni és utána rátérni a dekorációra vagy a virágokra, ne vedd. Ez nem ilyen egyszerű. Ha igazi habos, virágokkal és gyöngyökkel kivarrt, csipkecsodáról álmodsz, ne vedd. Sajnos, ezek nem Kínában születnek. Ha ideges típus vagy, akkor sem ajánlom ezt az opciót.

Tehát eléggé 50-50%. Vagy nagyon jól sül el, vagy kidobott pénz. Ez nem pesszimizmus, én csak többszáz oldalnyi beszámolót sűrítettem itt össze.

Lehet, hogy a menyasszonyi ruha lesz a legnagyobb kiadás az esküvőn... Remélem, nem. Mindenesetre egyike a 2 dolognak, amihez a kezdet kezdetén ragaszkodtam, szóval ez így fair. Max majd a kedves költségvetését faragom le, és szendvicset esznek a vendégek. :D :D :D Csak viccelek! Sosem nyúlnék az ő két alapeleméhez, aminek az egyike a menü. Ehhez mindenkinek joga van, hiszen ez kettőnk esküvője! ;) De azért a szép ruhámról sem mondok le. Majd meglátjuk, hogy alakul...

Meglepő, de a 2 legjobb tipp, amit szervezés közben kaptam, teljesen általánosnak mondható. Akkoriban nem gondoltam rájuk, de mostmár belátom, a legjobbak valaha.

1. Kérj segítséget!

Ez persze nem arra vonatkozik, hogy vedd rá a 80 éves nagypapát, hogy ő cipelje be a hangfalakat. De meglepő, hogy barátok, ismerősök, családtagok mennyi rejtett tehetséggel, ötlettel rendelkeznek. Egyrészt vannak tapasztalt párok, akik azért még emlékszenek a saját esküvőjükre, és tippet adhatnak egyes dolgokban. Mások csak nem izgulnak annyira, így objektívebben látják a dolgokat. Megint van, aki olyasmivel jön elő, amire a menyasszony nem is gondolna, vagy éppen tehetségével, tapasztalatával segítséget tud nyújtani valamiben. És ha nem irracionális a kérésünk, nem szégyen kérni. Még jobb kérdezni, több szem többet lát.

2. Arra gondolj, TI mit szeretnétek!

A legjobb spórolós tipp, ha nem akartok mindenkinek megfelelni. Nyilván nem várom el a 80 éves nagypapától (kedvenc példám), hogy trash metalra headbangeljen (vagy drum&bass-re nyomja, mint itt...), de fontos, hogy ne a vendégek igényei szerint alakítsuk az esküvőt, hiszen nem az ő nagy napjuk, hanem a mienk. Meg aztán nem polgárpukkasztásról van szó, úgyhogy biztosan élvezni fogják akkor is. Mindig rá kell jönnöm: ha megpróbálok mindenkinek megfelelni, végül teljesen kimerülök, rossz kedvem lesz, és ráadásul kiderül, másképp is jó lett volna mindenkinek... A legtöbb családtag annak örül, ha TI boldogok vagytok. Erről szól az esküvő! ;)

Mindent megpróbáltam. Kihagyni ezt-azt, megkeresni a legolcsóbb lehetőságet, szűkíteni a vendéglistát... de az esküvő drága dolog, ezt be kell látnom. Ez nem olyan, mint egy sima buli. Valahogy attól, hogy valami fehér, máris drágább lesz... :) Ezt nevezem menyasszonyi felárnak.

De mit lehet akkor tenni? Ha szeretném ennek ellenére meghívni akiket (nagyonnagyon) fontosnak tartok, szeretnék szép ruhát, tortát, zenét, virágokat? Fontos, hogy az ember józanul gondolkodjon. Elvégre a menyasszonyi felár éppen azért van, mert látják, hogy az ember lánya csillogó szemmel, elangyalodva simogatja a ruha szegélyét/a virág szirmát/az asztalterítőt/a vőfélyt... =D

Józanul megnézve (ki az aki iszik esküvőszervezés közben?!) az egész pont olyan, mint egy (igazán fontos) nagy party. És érdemes úgy is szervezni. Ha van néhány dolog, amibe igazán beleszerettünk, vagy amit fontosnak tartunk, punktum, ahhoz érdemes ragaszkodni, a többin viszont lehet... khhhmmm... spórolni.

Például a meghívók. Persze nekem is megvolt a nagy álmom. De kiszámoltam, és ez annyiba kerül, hogy ebből a pénzből pompás szuveníreket vehetünk a vendégeinknek, valami picit, amit mindenki hazavihet az esküvő után. Vagy mág 5 szelet tortát fejenként... Tehát úgy döntöttünk, beállunk a sorba (sok fórumon olvastam, hogy mások is így tettek), és a papír kiválasztása után magunk nyomtatjuk-dekoráljuk a meghívót. Hiszen nagyon kevesen tartják meg, és tényleg hatalmas az árbeli különbség ahhoz képest, hogy ez nem is olyan nagyon fontos része az esküvőnek.

Aztán ott van az emberek öltöztetése. A mi esküvőnkhöz felesleges bárkire bármilyen formaruhát vagy színösszeállítást ráerőltetni. Ha bárki szeretne ruhát venni ezalkalomból, csakis olyat vehet (ellenőrzöm! :D), amit amúgy is hordana. De mi nem öltöztetünk senkit. :)

Ennivaló... Rengeteg olyan finomság van, amit szezonális összetevőkből bárhol nagyon olcsón összeállítanak. Ezeket mi svédasztalra tennénk (ami nem IKEÁsat jelent), amit kell melegítőkbe. És szedegessen mindenki, amit szeretne. Finomak lesznek nagyon, de csomó pluszköltség elmarad így.

Személyzet. Na, az nem lesz. Furának is érezném, és ennyi embernél, meg ekkora rendezvényre felesleges is. Azt találtuk ki, hogy pici feladatokat adunk mindenkinek (pl. valaki a melegítőkre néz rá időről időre, más a zenére figyel, hogy ne legyen túl hangos, vagy halk, stb.), így nem nekünk kell ide-oda rohangálnunk, viszont ezekkel a vendégeket sem terheljük le, hiszen tényleg pici dolgokról van szó.

Virágok: mint már korábban említettem, szezonális, "gyermeki" elrendezést szeretnénk. Ehhez elég lesz megvenni a virágokat és oda tenni őket, ahova kell. Én úgysem látok nagy különbséget csokor és csokor között, a virágokon és a zöldön túl. :) És biztos vagyok bekke, hogy iszonyat helyes vázákat fogunk tudni venni olcsón, hiszen a felár itt nem dolgozik. :)

Mindenfélén lehet amúgy spórolni, anélkül, hogy ez feltűnne a vendégeknek. Rengeteg olyan dolog van, ahol valaki munkáját fizetjük meg, amit valójában mi is el tudunk végezni, vagy máshol olcsóbban megcsinálják. Persze arra érdemes figyelni, hogy a menyasszony ne terhelje le se magát, se a vendégeit, ismerőseit, és legyen ideje pihenni a nagy nap előtt!

Igaz, angolul van, de itt rengeteg hasznos tanács vár a menyasszonyra, aki szeretne kicsit lefaragni az esküvő költségvetéséből anélkül, hogy bárki észrevenné. ;)

Hát, már találtunk potenciális helyszínt, de nem akarom elkiabálni! :)

A lényeg mindenesetre az, hogy alapvetően szép természeti környezetben legyen, ahol elférünk (30-40 fő) és ha rossz az idő/hidegebb kezd lenni, bent lehessen folytatni.

A szervezést illetően 2 alapszabályt tartok szem előtt.

1) Már az elején (najó, nem egészen az elején, és addig elég idegesítő is volt a helyzet) megállapodtunk abban, hogy kinek milyen elem a fontos. Például én igazi menyasszonyi ruhát szerettem volna, na nem abroncsosat, de nem is koktél-ruhát. A párom a finom ennivalóhoz ragaszkodott, a helyszínt pedig egyszerre vágtuk rá (zöld!:D). Ezekből tehát nem engedünk.

2) Megtudtam, hogyha kicsit szélesebb a látőkörünk, olcsóbb minden. Egyértelmű, hogy menyasszonyi ruhát menyasszonyok vesznek/bérelnek, tehát ott nem lehet letagadni. De sok helyen nem jó azzal kezdeni az ajánlatkérést, hogy esküvőre lesz.

Emlékszem, milyen olcsó volt a szalagavatónkra a ruhabérlés, és bár sokat rendeltünk, a ruha nem volt rossz. Tehát nyilvánvaló, hogy a menyasszonyi felárral van dolgunk. Ha lenne varrónőm, akinél már varrattam (kosztümöt, akármit), biztosan onnan kérnék ajánlatot. Nem húzna le, mert átlátszó... De nincs, így aztán máshonnan rendelem.

Sok minden mással is ez a helyzet. Pl a virágokat is úgy fogom venni, hogy nem kötöm az orrukra. Persze nekünk nem is kell olyan sok, (hiszen csak a fogadás lesz Magyarországon) de azért ha sokat vesz az ember (vagy a menyasszony :D), biztosan van valami engedmény... Virágpiac sem rossz ötlet...

Smink... na, hát nem vagyok kifejezetten kétbalkezes, van néhány nagyon klassz videó a neten (itt összeszedtem a kedvenceim), amiből eltanulható a dolog csínja-bínja, így nem is kell sminkest fizetnem, aminek a töredékéből vett cuccokat meg is tarthatom! ;) A frizurámmal vagy ugyanez lesz a helyzet, vagy ismerőst kérek meg.

A fotóson nem érdemes spórolni, szerencsére ismerek jót! ;) De ha valaki nem, akkor is fontos, hogy jó képek maradjanak az esküvőről.

Hogy mitől lesz természetes?

Mint már írtam, csak pár dolgot szögeztünk le. De azt mindenképp, hogy stresszmentesre szeretnénk. :) Éppen ezért, ha valami nem megy úgy, megy másképp, nem fogunk ezen izgulni. Egyrészről tehát a készülődés és az esküvő hangulatában.

Emellett a helyszínt is mindenképpen a természethez közel választjuk, és dekorációnak is olyat szeretnénk, ami illik a helyszínhez, és fesztelen. Nekem jobban tetszenek a kerti-mezei virágok (najó, nem büdöske, hanem a szebbek!), mint az egzotikus költemények.

A ruhám is nagyon szép lesz, de kényelmes is egyben, a többieknek pedig semmi sincs megszabva.

Ételből is olyat szeretnék, ami nagyon finom :) Inkább legyen egyszerű (nem feltétlenül háziasra gondolok, én azt kevésbé szeretem, de van aki igen), mint fortélyos. És valamiért fontos nekem, hogy ne lehessen nézni, ki mennyit eszik a másikhoz képest... Nem tudom, ez csak nekem... :)

Amúgy zenét szerintem mi csinálunk -- na nem úgy! Összeállítok egy playlist-et, ami átvisz az estén, és maximum bele kell kattintani néha. Így tényleg hozzánk igazodik majd a zene, és nem a zenekarról/DJ-ről szól majd az este.

Hát így állnak eddig a terveink. De persze, gyorsan alakul, és biztos vagyok benne, hogy a végére nagyon jól sikerül majd!

Azt mondják (pl. itt), kétféle esküvő van. A tengerpartos/vízeséses (láttam ilyet a karibokon, fura volt...), ahol csak a pár és esetleg a szűk család van jelen, illetve a nagy lagzis, ahol sok a vendég, fárasztó a sezvezés és sokba kerül. Ha valaki egyszerű esküvőt akar, annak az első ajánlott, na az egyszerű. (Disclaimer: Félreértés ne essék, semmi lenézés, én abban is benne lennék, de akkor valaki táviratozza le a lelki tusát a családdal!)

Ha valaki egyszerű esküvőt szeretne, és nem pakol máris a dzsungeltúrára/vulkánjárásra/hegymászásra, az (állítólag) hazudik. Na, én ezzel vitatkoznék. És azt hiszem, fogok is.

Az igaz, hogy ha az ember "szervezett" (van lefoglalt helyszín, virágos, ennivaló, zene, stb.) esküvőt szeretne, az sosem igazán egyszerű, már csak a szervezés szó miatt sem. Ha kisebbet szeretne, az egyszerűbb, de az sem teljesen.

Tehát jó nyelvész/kutató (jaj, hát ha egyszer már az leszek!) módjára szakítok az eddigi elnevezésekkel, és azt mondom: én természetes esküvőt szeretnék! Erre varrjon gombot, aki akar, de csakis fából! :D

Ez annyit jelent, hogy nem lesz:

aggodalom, idegesség, rengeteg szervezés, tiptopp dekoráció, furfangos menü, lagzizenekar, ifjú pár öhm "nyaggatása", kínos feladatok, kötelező program, sok-sok kiadás, makulátlan szervezés, bonyolult haj és smink, kényelmetlen cipők és ruhák, megfelelési vágy, stb.

Lesz viszont:

szép menyasszony, jó zene, kellemes társalgás, gyönyörű természet, fák, madarak, finom ételek, amit csak az ifjú pár kíván, természetes virágok, fesztelenség, öröm, könnyed hangulat, jókedvű tánc, síró rokonok (az mindig van :D), és sok-sok boldogság!

Azt hiszem, egy esküvőhöz ennyi épp elég! ;)

Rákerestem. Több keresőben is. És nincs.

Pedig... Pedig én igenis ilyet szeretnék, ha törik, ha szakad. Bár a lényeg éppen az, egy ilyen napon, hogy semmi se törjön vagy szakadjon. És a legtöbb menyasszony hónapokig, akár több, mint egy évig is tervezi az esküvőjét, hogy aztán a nagy nap valóban tökéletes legyen. Mert ez egy olyan esemény, amire (jó esetben) egész életünkben emlékezünk, és tényleg fontos, hogy olyan legyen, ahogy megálmodtuk, mégpedig zökkenőmentesen.

Én a következőképpen álmodtam meg az esküvőm: egy csodálatos nap, amikor semmi mással nem kell foglalkoznom, semmi sem mehet rosszul, és fesztelenül, szabadon ünnepeljük a szerelmünket, a család(ok) és a barátaink körében, akik szintén velünk örülnek, és őket sem zavarja semmi...

Valahogy mindig azt éreztem, hogy az óremű pontossággal összeszerkesztett, habos, hófehér, virágkompozíciós és ünnepi menüs, zenekaros, pincéres esküvő nálam nem ez a kategória. Túl sok mindenen kell izgulni, előtte és közben is, és ha valami nem úgy sikerül, ahogy kellene, tudom, nagyon elszomorítana -- egy ilyen napon!

Lehunytam tehát a szemem, és elképzeltem, mi lennék, ha bármi lehetnék. Milyen menyasszony lennék? És lelki szemeim előtt (mondom, a másikat becsuktam) megjelent egy virágos rét, rendetlenül, kuszán, és szaladtam át rajta gyönyörű fehér ruhában, ahogy a hajam fújta a szél...

Aham. Gyorsan jegyzetelni kezdtem. Persze a rét elég kockázatos dolog, hiszen hova teszi az ember a vendégeket (felteszem, nem akar mindenki ott rohangálni, mint a veszett birkák...), az ennivalót, és mi van, ha elered az eső? De a szabadtéri esküvő gondolata megmaradt. Tehát már volt egy képem, ezt kellett csak a realitás talajára ereszkedve megvalósítható formába hozni...